Tájékoztató a Magyar Örökség-díjkiosztó ünnepségekről

---

A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében. A Bírálóbizottság első elnöke, köztársasági elnökké történt megválasztásáig Mádl Ferenc professzor úr volt.

A díj történetének első öt évében 1945 utáni teljesítményeket díjazott a Bírálóbizottság. A következő - jelenleg is tartó - öt évben az időbeli határ a XX. század elejéig, illetve esetenként a kiegyezésig nyúlik vissza. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Teleki Pál, Hamvas Béla és Kemény Katalin, Bartók Béla, Endrédy Vendel, Kodály Zoltán, Scheiber Sándor, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán, Balczó András, Egerszegi Krisztina, a labdarugó Aranycsapat, Hajós Alfréd, Böjte Csaba, Berszán Lajos, Haáz Sándor és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Simándy József, Lauer Edith, Dudás Károly, Szabó Dénes és az általa vezetett kórusok, a Száztagú Cigányzenekar, Szőnyi Erzsébet, Zielinski Szilárd, a Magyar Nemzet c. napilap, a Természet világa c. folyóirat, a Herendi Porcelán Manufaktúra, a pécsi Zsolnay Gyár, a gróf Széchényi Ferenc alapította Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum, az 1956-os Vizilabda Bajnokcsapat, a Wekerle-telep. A századik díj "a magyar nép Szent Korona iránti tisztelete" volt.

Az 1995-2000 közötti díjazottak adatait, illetve a róluk elhangzott laudációkat a "Magyar Örökség. Laudációk könyve 1995-2000" című kötetben tette közzé a Magyarországért Alapítvány.

A Magyar Örökség-díj gondozását 2003. márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület vállalta magára, abban a reményben, hogy pályázatok révén biztosítani tudja a díj gondozásához szükséges anyagi fedezetet. A díjátadó ünnepségekkel kapcsolatos kiadások az alábbi tényezőkből tevődnek össze: szervezési költségek (a meghívók elkészítése /nyomda- költség/, postázás, irodaszer (printerfesték), fénymásolás (xeroxfesték), fax, terembérlet, eseményrögzítés /fotó, video, TV/, telefon, a határon túli bizottsági tagok, ill. díjazottak útiköltsége) és a Laudációk könyve következő kötete megjelentetési költségei (szerkesztés, nyomda).

A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának tagjai:

• Hámori József neurobiológus, a Bizottság elnöke,

• Fekete György belsőépítész, a bizottság alelnöke,

a további tagok:

• Bakos István tanár,

• Benkő Samu irodalomtörténész (Kolozsvár),

• Dávid Katalin művészettörténész,

• Farkas Márta tanár,

• Gazda István tudománytörténész,

• Hegedűs Miklós matematikus,

• Jókai Anna író,

• Juhász Judit újságíró,

• Németh Magda tanár,

• Ódor László tanár,

• Pázmándi Gyula közgazdász,

• Poprády Géza könyvtáros,

• Pungor Ernő természettudós,

• Rókusfalvy Pál pszichológus,

• Roska Tamás villamosmérnök,

• Schulek Ágoston tanár,

• Spányi Antal római katolikus megyéspüspök,

• Sunyovszky Sylvia színművész,

• Szakály Sándor hadtörténész, főlevéltáros,

• Tóthpál József művelődéskutató,

• Varga Csaba jogfilozófus,

• Veres-Kovács Attila református lelkész (Nagyvárad),

• Zelényi Annamária nyelvész,

• Zelnik József etnográfus.

A Bizottság örökös tagja Juhász László művelődéstörténész, valamint a nemrég elhunyt Balogh János professzor, zoológus, ökológus.

A Bírálóbizottság tagjai évente 12 alkalommal ülnek össze, március, június, szeptember és december hóban. Egy-egy díjátadáshoz három összejövetel tartozik.

1) Az elsőn történik a beérkezett állampolgári javaslatok elbírálása, majd titkos szavazás útján először 10, majd további szűkítéssel az aktuális 7 jelölt kiválasztása. Ugyanekkor fogalmazzák meg az oklevelek szövegét, majd összeállítják a díjátadáshoz kötődő kulturális programot. Az élő díjazottak között rendszerint van egy kórus, mely rövid műsort ad, mintegy keretezve az ünnepséget. A posztumusz díjazottak közül egy-egy író vagy költő művéből választanak ki egy rövid részletet, melyet Sunyovszky Sylvia (a Bírálóbizottság tagja), vagy Korbuly Péter főbemondó ad elő. (Sem a Bizottság tagjai, sem a fellépő művészek anyagi juttatásban nem részesülnek.) Végül kijelölik a hét laudátort, akik a díjátadáson méltatják a díjazottak művészetét, tevékenységét.

2) Két hét múlva kerül sor a laudációk meghallgatására - a közbülső időben intenzív szervezőmunka folyik (amely igen magas telefon- és postaköltséggel jár).

3) A kérdéses hó utolsó előtti szombatján kerül sor a díjkiosztó ünnepségre, mely szigorú forgatókönyv szerint történik. A forgatókönyvet megkapják a bizottsági tagok, az adott helyszín saját rendezői, az újságírók, az eseményrögzítők, a rádió tudósítói és a TV-s szakemberek. Az eseményt követő két héten belül a Kossuth Rádióban egy rövidített - egyórás - szerkesztett műsorban felvételről hallható a díjátadás, de beszámolnak róla a közszolgálati televíziók is.

 

---

Képek a 2004. június 26. díjkiosztó ünnepségről
(Magyar Tudományos Akadémia Díszterme; fotó: Altdorfer K.)