MÓRITZ HAJNALKA (ÁOK VI. D/2):

A KÉZ SEBÉSZI ANATÓMIÁJA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MESOTHENAR IZMAIRA

(Összefoglalás)

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kéz makroszkópiáját illetően már nem érhetnek minket meglepetések, hiszen számos kiváló munka áll azok rendelkezésére, akik az emberi kéz felépítését és funkcióját részletesen tanulmányozni akarják. Boncolásaim során azonban azt tapasztaltam, hogy vannak az emberi kézen olyan területek, amelyek ha - mint ahogy irodalmi kutatásaim során kiderült - nem is felderítetlenek, de sokkal kevésbé ismertek, és a köztudatban is kevésbé elterjedtek, annak ellenére, hogy a kéz finom mozgásaiban betöltött szerepük kiemelkedő.

Vizsgálataimhoz egy érdekes eset szolgáltatta a kiindulópontot. Egy boncolás során sikerült egy olyan lumbricalis izmot megfigyelni, amelynek lefutása eltért az általam addig ismert sémától. Ennek nyomán született az ötlet, hogy a rendelkezésemre álló kezeken megvizsgáljam, vajon találok-e több ilyen, és ehhez hasonló eltérést, vagy csupán egyedi esetről volt szó?

Munkámban elsősorban a kéz intrinsic izomzatának, vizsgálataim eredményének leírására, és az izmoknak a kéz működésében betöltött szerepének bemutatására fektettem a hangsúlyt.

Musculi lumbricales

A preparátumok elemzése során összesen 6 féle variációt találtam, amelyeket egyszerűség kedvéért 2 nagyobb csoportba soroltam.

- az első csoportban az izmok tapadása változik meg. (Ide soroltam az ismert variációt is.)

- a másik csoportban az izmok hasadnak, azaz lefutásuk során kettéválnak, és két külön fejjel tapadnak.

Érdekes, hogy ezek az eltérések kizárólag a 3. és 4. lumbricalis izmot érintik, míg az 1. és 2. izom lefutása minden esetben megegyezett az ismert sémával.

Az 1. ábra sémásan ábrázolja a hatféle variációt. Az eltéréseket piros színnel jelöltem.

A következő 2 táblázat mutatja a lumbricalis izmok különböző variációinak százalékos megoszlását. Látható, hogy a normál variáció alig több, mint az esetek negyedében, csupán 28%-ban volt megfigyelhető. A 3. m. lumbricalis variációi ezzel szemben rendkívül nagy számban fordulnak elő. Az összes esetet tekintve ezen izom variabilitása meghaladja az 54%-ot, míg az eltérések arányában ez már 76%-ot jelent. Így ezt tekinthetjük a legvariabilisabb izomnak. A 4. m. lumbricalis ezzel szemben jóval ritkábban transzlokálódik, a variációt mutató preparátumok mindössze 8%-ában figyelhetjük meg önálló változatait. Jóval gyakoribbak azok a variációk (16%), amikor a 3. és 4. izom együttesen változtatja lefutását.

Musculi interossei volares

A volaris interosseus izmok eredése nem mutat variációkat és lefutásuk sem változik, mivel ez nagy valószínűséggel funkciójuk elvesztésével járna. Lefutásuk során az MP ízületet annak haránttengelyéhez képest volarisan érik el. Az esetek nagy részében, azaz több, mint 90%-ban a rostok az ujjak extensor aponeurosisához csatlakoznak, egyes esetekben az ínrostok egy része letapad az MP ízület tokjához, míg néhány esetben az izmok teljes egészében az adott ujj proximalis phalanxának basisához tapadnak

Musculi interossei dorsales

A dorsalis interosseus izmok sem tartoznak a test variabilis izmai közé. A 31 esetből mindössze egyetlen olyan kezet találtam, amikor a 4. dorsalis interosseus izom letapadt a basison.

Nem kis meglepetést okozott azonban az 1. dorsalis interosseus izom, amely minden esetben, tehát az esetek 100%-ában letapadt a mutatóujj proximalis phalanxának bázisán, és soha nem sugárzott ezen ujj extensor aponeurosisába.

Következtetés

Ezek alapján további kérdéseket vetnek fel a kéz intrinsic izmai, azon belül is a mesothenar izmainak rendkívüli változatossága, variációinak elgondolkodtatóan magas száma. A lumbricalis izmok, valamint a volaris és dorsalis interosseus izmok teszik lehetővé ujjaink finom mozgását. A fentiek során megállapítottuk, hogy a lumbricalis izmok az emberi szervezet legvariabilisabb izmait képviselik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ezen izmoknak az általánosan elterjedt felfogás elsősorban helyzetérzékelő szerepet tulajdonítanak, alighanem felmerül a kérdés, hogy ezek a variációk vajon hogyan befolyásolják ujjaink mozgékonyságát. Érdemes lenne olyan vizsgáló módszert találni, amellyel ezen izmokat noninvasiv módon, in situ vizsgálhatnánk, ami által további következtetéseket vonhatnánk le ezen izmok funkciójával, és a kéz mozgékonyságában betöltött szerepével kapcsolatban.